SWIMMER PUPPY SZINDRÓMA
(PECTUS EXCAVATUM)

BEVEZETÕ
A kölyök kutyáknál újszülöttkorban, azaz egy napostól két hetes korukig terjedõ idõszakban, az elhullásukat elõidézõ megbetegedések hátterében vagy az elhullásuk közvetlen okaként egy kevésbé számontartott szindróma, a swimmer puppy szindróma néven ismert jelenség húzódik meg.
Az ebben a szindrómában szenvedõ kölykök a megfelelõ gondozás és kezelés hiányában akár már két napos korukban, de legkésõbb nyolc hetes korukig kivétel nélkül elhullanak.

LEÍRÁS
A swimmer puppy szindrómában szenvedõ kölykök mellkasa hát-hasi (dorso-ventralis) irányban ellaposodik és a bordacsont-bordaporci csatlakozásnál oldalirányban kitüremkedik. Mellsõ végtagjaik a mellkas oldalához és a törzshöz úgy illeszkednek, mint egy szárny, hátulsó végtagjaik a medence két oldalán, a teknõsbéka hátsó végtagjaihoz hasonlóan csatlakoznak a csípõízülethez, hátra-felfelé irányulva. Ezáltal a megbetegedett kölykök úgy mozognak, mint egy vízben úszó teknõsbéka. Innen az angol elnevezés: "swimmer puppy syndrome", azaz "úszó kölyök szindróma". Szoptatás alatt vagy mozgásuk közben fejük és farrészük megemelkedik, gerincük megfeszül, szinte a hasukon hintáznak homorított háttal. Egészséges társaikkal ellentétben végtagjaikat nem tudják rendeltetésszerûen használni, csak oldalirányú úszó-kapálódzó mozgást végeznek. Ezek a kölykök mindig hasukon fekszenek. Ha oldalra fektetjük vagy hátra fordítjuk õket megfeszül a gerincük és igyekeznek mihamarabb hasukra visszafordulni. Még a megbetegedés enyhe tüneteit mutató egyedek sem tudnak hosszasan pihenni oldalukon.
A hátukon vagy az oldalukon fekve alvó-pihenõ kiskutyákon a megbetegedésre utaló jelek már az elsõ napokban észrevehetõk. Mellkasuk behorpad belégzéskor (a szegycsont lapátosnyúlványa és a bordaív mentén) és ezzel egy idõben lapátosporcuk a normálisnál erõteljesebben mozdul be a hasüreg fele mint az egészséges kiskutyáknál.
Az érintett egyedek néhány nap alatt lefogynak és a megbetegedésre jellemzõ, jól észrevehetõ tüneteket kezdenek mutatni. Ezek a következõk:
      - dorso-ventralis irányban laposodott mellkas,
      - légzési nehézség és az oxigén hiány miatt kialakuló tünetek (cianózis), a letargia, a fáradékonyság,
      - az oldalirányban tartott és nyújtóizmainak megfeszülése miatt kinyújtva tartott végtagok,
      - a karcsont és a combcsont elgörbülése,
      - a térdkalács kificamodása lateralis irányba (azaz a végtag külsõ felülete felé), a csípõizület kificamodása
Az idõ elõrehaladtával ebben a megváltozott testhelyzetben az izomzat és a szalagrendszer nem tud lépést tartani az intenzíven fejlõdõ csontozattal. A test nyújtóizmai és szalagrendszere mint egy húr megfeszítve tartja az egész testet és a végtagokat.
Az érintett kölykök nem tudják végtagjaikkal alátámasztva feltolni testüket, nem tanulnak meg járni három - három és fél hetes korukra ellentétben egészséges társaikkal. A mellkas és a has alsó részén kiütések, felfekvések is kialakulhatnak. (1. fénykép)



1. fénykép : Két és fél hetes angolbulldog kölyök. Jól látható az ellaposodott mellkas,
a görbült mellsõ és hátulsó végtagok és a bõrkiütések.

A mellkas deformációja miatt a kölykök nem tudnak a szopáshoz elegendõ vákuumot képezni a szájukban, így a tej sokszor visszafolyik az orrlyukon át. Súlyosabb esetekben a szoptatás utáni percekben nem tudnak pihenni, aludni és sokszor öklendeznek. Az öklendezést az ellaposodott mellkas és a hasüreg felé benyomódott lapátosporc is elõsegíti mivel nyomja a megtelt gyomrot. Szopáskor és öklendezéskor könnyen félrenyelhetnek, ennek következtében félrenyeléses tüdõgyulladás alakulhat ki.
A deformálódott mellkasüregben a tüdõnek és a szívnek a normális élettani helyzete megváltozik, mûködésük zavart szenved légzési és keringési elégtelenséget eredményezve. Ezen létfontosságú szervek mûködési zavarai és a félrenyeléses tüdõgyulladás együttesen idézik elõ az elhullást.

A KIALAKULÁST ELÕSEGÍTÕ TÉNYEZÕK

A környezeti tényezõ
A túlzott "infralámpázás". A túl meleg környezetben a kiskutyák elterülve fekszenek, megszûnik intenzív mozgásuk. Két etetési idõ között egy pózban, mozdulatlanul képesek aludni, nem ébresztgetik fel egymást rendszeresen, nem bújnak össze a testmeleget keresve.
A túlságosan sima és kemény padlózat az elletõboxban. A sima és kemény padlózaton a kiskutya nem tud megkapaszkodni mozgása közben. Végtagjai az elsõ perctõl kezdve szétcsúsznak. A születés utáni napokban a kiskutyák csontozata még nagyon képlékeny. Ezért a sima padlózaton fekvõ, hasukon kúszó kölykök mellkasa ellaposodik. Ebben a kemény padlózat ellennyomásának is nagy szerepe van.
Az anyakutya elkülönítése az alomtól. Az anyakutya hiánya, a rendszeres tisztogatás - "forgatás"- elmaradása a megbetegedés egyik oka. Legtöbbször - fõleg nagyértékû almoknál - az anyát külön tartják és csak a szoptatás idejére engedik be a kölykök közé. Ezekben az almokban a kiskutyák csak az anya jelenlétére ébrednek fel. Távozása után újra folytatják a "maratoni alvóversenyt".

A táplálással kapcsolatos tényezõk
Túl sok tejet fogyaszt a kölyök. Az elsõ napokban túl gyorsan gyarapodó egyedeknél sokkal gyakrabban alakul ki a swimmer puppy szindróma. Valamivel többször találkozunk a megbetegedéssel a jóltejelõ szukák almaiban, de gyakori a szindróma "egyke" kölykök vagy kis létszámú almok esetén is.
A betegség egy másik okaként szerepelhet az is, ha egy anyakutya tejének összetétele nem megfelelõ. A csont- és a porcszövet anyagcseréjéhez, az optimális mineralizációjához szükséges anyagokat (vitamin-, fehérje-, zsír-, ásványi elemeket) nem megfelelõ arányban tartalmazza.

Anatómiai sajátosságok, mint hajlamosító tényezõk
Újszülött kölyköknél a bordacsont és bordaporc hosszaránya 1:1 (1. ábra) a nyolcadik és a kilencedik bordáknál mérve (tehát aránylag hosszú a porcos rész!). Ezek ugyanis azok a "nem lengõ bordák", ahol a legszembetûnõbb a kitüremkedés a mellkas deformálódásakor. Felnõttkorban viszont ugyanezek aránya 2:1 (2. ábra), mivel az ebek kifejlett korára a bordacsont hosszanti növekedése révén az arány megváltozik a csont javára.
A csonthoz képest gyenge porc könnyebben deformálódik az állandó jelleggel hason fekvõ kölyköknél, így a mellkas a bordacsont és a bordaporc csatlakozásánál deformálódik, ellaposodik.
Ezen okok miatt a donga mellkassal rendelkezõ kutyák kölykeinél könnyebben alakul ki ez a megbetegedés. (1. ábra)



1. ábra : A mellkas keresztmetszete a 9. borda magasságában, egy hetes kölyköknél



2. ábra : Felnõtt kutya csontváza (jól látszik a bordacsont és a bordaporc aránya)

Genetikai tényezõk
Leggyakrabban a chondrodystrophias fajtáknál jelentkezik a megbetegedés. (Ezek azok a fajták melyeknél a porcszövet megváltozott fejlõdése fajtajelleg. Ez külsõ jegyekben is megmutatkozik. Ilyenek például a bulldogszerû fejû -, a rövid végtaggal rendelkezõ tacskó jellegû - és a törpe növésû fajták).
A testarányokat nézve talán ezek a fajták térnek el legjobban a természet alkotta kutyaféléktõl. A szindróma "genetikai okai" inkább ebben a nagymértékû testarány változtatásban keresendõek, és kevésbé valószínû, hogy konkrét génhibáról lenne szó.

Egyéb tényezõk
Baktériumok, vírusok és paraziták. A különbözõ betegségek lappangási ideje alatt a kölykök sokat alszanak és apatikussá válnak, így könnyen kialakulhatnak a tünetek

ELÕFORDULÁS
Szinte minden fajta érintett. Legtöbbször azonban a donga mellkasú és a chondrodystrophiás fajtáknál találkozunk a problémával. Az érintett fajták: az angolbulldog, a francia bulldog, a masztiffok, az amerikai cockerspaniel, a corgi, az újfoundlandi, a shih-tzu, az összes normál méretû tacskó, a basset hound és rokon fajtái, a chow-chow és ezek keverékei.
De egészen "sportos" fajtáknál - mint a németjuhász, a vízispániel vagy a labrador - is elõfordult már, irodalmi adatok szerint.(2. fénykép)



2. fénykép : Két és fél hetes németjuhász

A fajtadiszpozíción túl a kis létszámú almokban született egyedek vagy az egyedül született kölykök veszélyeztetettek. Egy almon belül az elsõ héten erõteljesebben gyarapodó vagy éppen a leggyengébb egyedeknél könnyebben alakulhat ki a szindróma.
De kialakulhat a betegség bármilyen egyéb kölyökkori betegség következményeként is

MEGELÕZÉS
A megbetegedés elleni küzdelemben a megelõzésnek van a legnagyobb jelentõsége. A megelõzés és a gyógykezelés nem válaszható külön tekintve, hogy a betegség elején, jobban odafigyelve, megfelelõen gondozva még visszafordítható a folyamat.
Az egészségesen született kölyköket az elsõ héten napi rendszerességgel egyenként szemügyre kell venni, azaz a pihenõ-alvó kölyköket - a nyugalmukat nem megzavarva - tüzetesen vizsgálgatni kell.
A szoba- és az alomhõmérsékletet a legoptimálisabban kell beállítani. A hõmérséklet az alomdobozban ne legyen magasabb, mint 27-28?C fok. E tekintetben közvetlenül az infralámpa alatt mért hõmérséklet a mérvadó.
Ügyelni kell arra, hogy az elsõ napokban, hetekben - különösen a kis létszámú almokban - a kölykök ne hízzanak nagy mértékben. Ha ez mégis bekövetkezik, csökkenteni kell a szoptatás gyakoriságát és annak idõtartamát ügyelve arra, hogy ki ne száradjanak. A vemhes és szoptató szukát a legjobb minõségû eledellel kell etetni, szem elõtt tartva a húsevõ mivoltát. Ezen idõ alatt a makro- és mikroelemeket is tartalmazó vitamintabletták adagolása mindenképpen szükséges.
Az alomdoboz alját nem szabad teljesen sima és kemény anyaggal beteríteni. A kisebb plüssállatkák és az összetekert frottír törülközõk is hasznosak a kicsik közé helyezve. Ezekkel a kölykök elé kisebb akadályokat helyezve segítjük az izomzat, a csont- és a szalagrendszer normális fejlõdését, eddzük a kölyköket és megtanítjuk végtagjaikat helyesen használni. A pléd alá helyezett tojástartó kartonoknak is nagy hasznát vehetjük.
Ha az anyakutya külön van, sokkal több figyelmet és rendszeres foglalkozást igényelnek a kicsik. Idõnként fel kell ébreszteni õket, ilyenkor meg kell megmasszírozni a hasukat és hagyni õket egymásra mászni, összebújni. Tanácsos a többnyire hason fekvõ kölyköket amint lehet mindig oldalukra fektetni.

GYÓGYKEZELÉS
Ha már a megbetegedés tüneteit észleljük, haladéktalanul segítségért kell fordulnunk az állatorvosokhoz és a tapasztalt tenyésztõkhöz.
A betegség kimenetele kétséges az idõközben fellépõ egyéb problémák miatt (keringési-, légzési-, bõr-, izomzat, csont- és szalagrendszeri elváltozások).
Enyhébb esetekben a kezdeti tüneteknél elegendõ lehet a mellsõ lábak leukoplaszttal való összeragasztása és a súlygyarapodás mérséklése. A mellsõ lábakat úgy ragasszuk össze, hogy köztük 2-3 cm távolság maradjon, így csak oldalfekvésben tudnak pihenni. A ragasztás akár több napig is fennmaradhat. Az összeragasztást úgy is végezhetjük, hogy mind a négy végtagot átlósan, nyolcas formát kialakítva rögzítjük. Ezt a kötést hosszú ideig nem tanácsos alkalmazni.
Súlyosabb esetekben, amikor már a mellkas torzulása is észrevehetõ, mindenképpen tanácsot kell kérni az állatorvostól. Ilyenkor egyedül a mellkasra szakszerûen felhelyezett merevfalú "mellkaspáncél" (3. fénykép) segíthet a kiskutya életben maradásában. Ennek az a célja, hogy a mellkast két oldaláról összenyomva a tüdõnek és a szívnek megközelítõleg normális pozíciót biztosítson. A mellkaspáncél a mellkast nem engedi behorpadni, így belégzéskor a tüdõbe elegendõ mennyiségû levegõ fog beáramlani. A "páncél"-t nem szabad egész napra vagy napokra a kutyán hagyni. Napi kétszer hat óra elegendõ. A konzervdobozból kialakított és kellõen bélelt páncélt leukoplaszt segítségével lehet felhelyezni a kiskutya mellkasára úgy, hogy a viselése alatt ne forogjon a kutya testén. (4. fénykép).



3. fénykép                                                  4. fénykép

Az "oxigénsátor" biztosítása nagyban segíti a kutya gyógyulását és gyors regenerálódását. Naponta öt-hat alkalommal nagyméretû, átlátszó nylonzsákban (szemetes zsák is megfelel) oxigenizálhatjuk a beteg kölyköt. Ilyenkor a zsákot félig felfújjuk levegõvel, ezután behelyezzük a kölyköt, majd tiszta oxigénnel telefújjuk és lezárjuk. A lezárt nylonzsákban a kiskutya maximum 20 percig maradhat. Ezt a mûveletet az etetés elõtti és utáni idõszakban tanácsos elvégezni. Az ilyen módon oxigenizált kiskutyáknál sokkal ritkábban fordul elõ a félrenyelés és a szövõdményes tüdõgyulladás. Az átlátszó zsákban lévõ kölykök mindig szem elõtt legyenek. Az oxigénben dús levegõ biztosítására - végszükség esetén - alkalmas lehet a hegesztésre használt oxigénpalack is.
A beteg kiskutyáknak kalciumon, foszforon és zsírban oldódó vitaminokon kívül (E vitamin és szelén, vigyázat könnyen túladagolható!) vas, B-vitaminok és Catosal adása is nélkülözhetetlen. Az étvágytalan és legyengült kölyköknek a kereskedelemben kapható energia- és vitamindús pasztákat adhatunk, anélkül hogy ezzel megterhelnénk a gyomrukat.
A tüdõgyulladásos kölyköket antibiotikum és gyulladáscsökkentõ kúrában kell részesíteni. Mindezek mellett a tartózkodási helyükön természetes illóolajokat tartalmazó, a légzést könnyítõ, a légutakat tisztító hatású készítményeket hasznos párologtatni.
Azok a kölykök, amelyek nem túl késõn kerülnek ellátásra és nem lép fel valamelyik szövõdményes elváltozás, négy hetes korukra felállnak és az egészséges társaikkal azonos ütemben fejlõdnek. A felállásukat és a járásukat a hátsó végtagjaik összeragasztásával segíthetjük. Késõbbi életük során nem tapasztalható visszamaradás vagy egyéb károsodás, ami az egészségüket veszélyeztetné. (5. és 6. fénykép).



5. fénykép                               6. fénykép
A 4. fényképen látható kutya 9 hetes és 3 éves korában

A mellkast és a végtagokat érintõ torzulást szenvedett kölyköknél hosszú kezelés, gondozás és szakszerû ellátás révén tudunk eredményt elérni. A nagy mértékben eltorzult, ellaposodott mellkas sok esetben nem hozható helyre és végül halálhoz vezet.
Az életben maradás és az elhullás arányát a mellkas csont- és porcrendszerében kialakult torzulásokon valamint a végtag csontozatát és szalagjait érintõ elváltozásokon kívül a kölyköknél fellépõ szövõdmények súlyossága határozza meg.

ÖSSZEFOGLALÁS
Ez a megbetegedés - tapasztalataim szerint - sokkal gyakrabban fordul elõ, mint gondolnánk.
Mindig törekedni kell arra, hogy kiderítsük éppen melyik hibát követtük el almunk felnevelése során. Ez alapján kell eljárni a megelõzés és a gyógykezelése megszervezésében. A swimmer puppy szindróma legtöbbször a "luxus" körülmények között nevelkedõ almokban jelentkezik azáltal, hogy az ember megváltoztatja a természetes körülményeket és a kölyökkutyák egyes szükségleteit túlzott módon kielégíti.
A swimmer puppy szindróma egy olyan tünetegyüttes, amely szerteágazó tartási és táplálási hiba következtében és azok egymásra gyakorolt kölcsönhatása révén alakul ki. Ez sok esetben a kölykök elhullásáhóz vezet. A probléma megelõzéséhez nagyon sok tapasztalatra és odafigyelésre van szükség.
Azokat a kan-szuka párosításokat tanácsos mellõzni a tenyésztési programunkban, melyek után gyakrabban fordulnak elõ "swimmer puppy-k". Több évi tapasztalat és megfigyelés alapján nyugodtan állíthatom, hogy az eredményesen gyógykezelt és sikeresen felgyógyult "swimmer puppy-k" teljesen egészséges, aktív és hosszú életet élhetnek.

szerző: Dr.L Zsargal

forrás: Hungária Bulldog Szekció